Egyedül vagyok?

Nem arról van szó, hogy valakinek meg kéne mondania mit csinálj. Sokszor elég ha egy hozzáértő külső szemlélő javaslatot ad vagy finomítja a gondolatokat. 

Nem véletlenül mondtam, hogy hozzáértő. 

A vállalkozásban az elmúlt évek tapasztalata alapján merem állítani, hogy nem jó mindig ha a családtól kérdezünk. 
Szeretjük őket, támaszkodhatunk rájuk, biztonságot nyújtanak. Reméljük többeknél van így, mint nem így. De maradjon is így. 
De ha egyet nem értés alakul ki a tanács kérés és adás alkalmával az komoly érzelmi zűrzavart tud okozni. 
Tisztelet a kivételnek, aki ezt kezelni tudja. 

Tehát például egy stratlgiai tanácsadó. Egy coach. Van ezer jó és van ezer nem jó a piacon. 
Meg kell találni, akivel közös a hangotok és aki szakmailag is jó. 

Én korábban mindent egyedül akartam csinálni, mert ilyen a habitusom. 
Ma már látom, hogy habár az oroszlánrészét mi végezzük, kell, hogy lehessen kitől kérdezni ha elakadunk. Ha tanácstalanok vagyunk. 
Egész komoly hullámvölgyek jönnek-mennek a mindennapjaimban. Szerintem bárkiében, aki vállalkozik. És akkor még elromlik a varrógép is. Akkor elfogyott a méterárú amit akartam. Végtelen a sor. 

A minap egyeztettem egy szakemberrel stratégiáról. Volt több dolog, amiben azt mondta változtatni kell, de dícsérte, ami jó. 
Elképesztő érzés volt, hogy egy szakember, aki nem a családod, nem elfogult, nem barát azt mondja igen ez jó. Jól csináltad. 
Egyből azt éreztem nem vagyok egyedül és 15 másik dolog is ment utána magamtól. Mert löketet adott egy olyan mondat, amit szakmailag kaptam. Szakmai oldalról. 

Nem kell örökké egy cheerleader a hátad mögé. De legyen pár szakember, aki tud alkalomadtán segíteni.